A nemesacél mindenütt jelen van körülöttünk a fejünk fölé magasodó felhőkarcolóktól a tányérunk mellett díszelgő, elegáns evőeszközökig. De vajon mi teszi annyira egyedivé és sokoldalúvá ezt az anyagfajtát?

KÜLÖNLEGES TÉNYEK A NEMESACÉL KAPCSÁN

Kitüntető, arisztokratikus állandó jelzőjét ez a fémtípus onnan nyeri, hogy egyéb elemek (króm, mangán, nikkel stb.) acélhoz való hozzáadása következtében olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek előnyösen felülmúlják a „közönséges” acélét. Szilárdabb, keményebb és hőállóbb, sőt akár elektromos és mágneses sajátosságokkal is büszkélkedhet.

Ékszerként is egyre divatosabb manapság, hiszen tartósabb és sokak szerint szebb is az ezüstnél, hiszen ellenáll a korróziós és oxidációs hatásoknak. Magyarán: nem rozsdásodik. Ha felütnénk a magyar–angol szótárt a vonatkozó szócikknél, akkor egyenesen azt a megnevezést találnánk, hogy „stainless steel”, vagyis „rozsdamentes acél”. 

Makulátlan ragyogását azonban nem valamiféle bűvös sérthetetlenségnek, hanem annak köszönheti,

hogy oxigén vagy nedvesség hatására vékony oxidréteg bevonatot hoz létre az érintett helyeken, és ezáltal mintegy helyreállítja önmagát.

De bármennyire is örülnek ennek az önregeneráló képességnek a belőle készült ékszert vagy karórát viselők, ez még nem jelenti azt, hogy a ragyogása mindörökre biztosítva lenne. Mint minden ezen a Földön, idővel a rozsdamentes acél is rozsdásodik, amikor a védőréteg lebomlik. Ezért aztán azoknak, aki a szépsége és ragyogása miatt szeretik, gondoskodniuk kell arról, hogy különleges „öngyógyító” felületét rendszeresen tisztítsák, sőt, „lélegeztessék”, szellőztessék az acélékszerüket.

Ám ha esetleg fényét veszti, sebaj! Egy másik kiemelkedő tulajdonságának köszönhetően ugyanis nagyon könnyen újra hasznosítható. Mi több, bolygónk egyik legnagyobb mennyiségben újrahasznosított anyaga. Minden három tonna új acélból kb. két tonna régi acélból származik. Nagyrészt tehát eleve újrahasznosított acéllal találkozhatunk.

Alkalmazási területei annyira változatosak, hogy még szappan is készülhet belőle. Ha szappan formájúra öntik, attól a nemesacél még nem lesz képes elpusztítani a baktériumokat, mint a szokásos tisztálkodási szereink, de képes az erős szagokat eltávolítani a kezünkről. Hagyma-, sőt fokhagyma- vagy halpucolás után elegendő a tenyeret jól bedörzsölni vele, és máris nyoma sem lesz a penetráns illatnak.

Atomenergia ágazatban és az űriparban persze nem ezért a tulajdonságáért szeretik, és nem is szagtalanítóként használják, hanem inkább amiatt népszerű, mert magas hőmérsékleten is kiváló az oxidációval szembeni ellenállása. 

Habár más anyagokhoz képest kevésbé van kitéve a hőmérsékleti hatásoknak, azért nemesacél is szenved hőtágulást, illetve a rendkívüli hideg miatti zsugorodást. Ezért például az Eiffel-torony magasságát is csak hozzávetőlegesen lehet megadni, mert az igazán hideg napokon összemegy, és kb. 15 centiméterrel rövidebb, mint nyáron!

Mindezek után az talán már nem is okoz túl nagy meglepetést, hogy a szívósságát megőrző alakíthatósága lehetővé teszi az annyira finom és simulékony acéldrótháló előállítását, hogy az akár ruhaként is hordható legyen. Ez az acélruházat ellenáll a magas hőmérsékletnek és a sugárzásoknak, ezért több iparágban is hasznos védelmet nyújt.

Rozsdamentes acélról, nemesacélról tudományosan! 

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A metallurgiában a rozsdamentes acél, nemesacél (más neveken inox acél, inox a francia inoxydable szóból) egy minimum 10,5% krómot tartalmazó acélötvözet, mely segítségével fokozott rozsdaállóságot nyer a közönséges acéllal szemben.

A rozsdamentes acél ellenállóbb a rozsdával, foltosodással szemben, mint a közönséges acél, de a nevével ellentétben képes a rozsdásodásra, különösen alacsony oxigén tartalmú, magas sótartalmú vagy nem szellőző körülmények között. Gyakori hivatkozási név a rozsdaálló acél, amikor a pontos összetétel nem ismert vagy nem lényeges, főként a repülőiparban. A rozsdamentes acélnak számos összetétele és felületképzése létezik attól függően, hogy azt milyen célokra szánják. Fő felhasználási területei azok, ahol az acélkeménységi és rugalmassági jellemzőire éppúgy szükség van, mint a rozsdaállóságra.

A rozsdamentes acélt a közönséges acéltól krómtartalma különbözteti meg. A védelem nélküli acél levegő és nedvesség hatására hamar rozsdásodni kezd; a képződő vas-oxid réteg (a rozsda) aktív anyag és folyamatosan haladva újabb réteg vas-oxidot hoz létre, ami a nagyobb térfogata miatt lehámlik és lehull az acéltárgyról.

A megfelelő króm tartalmú acél esetén a króm-oxid passzív réteget képez, ami megelőzi a felület további rozsdásodását, és megakadályozza annak az acél belső rétegeiben történő haladását, valamint a króm és oxidja hasonló méretű ionjai miatt a réteg szorosan egyben marad, és nem hull le.
A króm passzivációja csak akkor történik meg, ha a krómtartalom megfelelő arányú és oxigén van jelen.

Története

---

Kevés rozsdaálló vastárgy maradt meg a történelem során. Az egyik híres példa Delhi vasoszlopa melyet Kumara Gupta emeltetett i.sz. 400 körül. A rozsdamentes acélokkal szemben ezen ötvözet rozsdaállóságát nem a króm, hanem a magas foszfortartalom adta, ami a megfelelő klíma mellett a vasoxid mellett foszfátokat tartalmazó réteget képezett, ami megvédte a vas anyagát.
Az első regisztrált króm tartalmú rozsdaálló acélt Pierre Berthier francia metallurgista készítette 1821-ben, aki emellett savállóságát is kiemelte és javasolta a konyhai eszközökben való használatát. A 19. század fémfeldolgozó-ipara nem volt képes a mai rozsdamentes acélokra jellemző alacsony széntartalmat és magas krómtartalmat biztosítani, ezért az eredmény túl törékeny volt a mindennapi felhasználáshoz.
Az 1890-es évek végén Hans Goldschmidt Németországban kidolgozta azt az aluminotermikus módszert, ami szénmentes krómot tudott előállítani.

Jellemző

---

A szobahőmérsékleten történő rozsdásodással való ellenállóképességet a minimum 13 tömegszázalék króm adja, mely maximum 26%-ig növelhető különösen kedvezőtlen környezetre való felkészítés esetén.

A közönséges acélhoz hasonlóan a rozsdamentes acél nem túl jól vezeti az elektromosságot.
A ferrit és martenzit rozsdamentes acélok mágnesesek, az ausztenit nem.

Alkalmazása

---

Felhasználása széles körű, köszönhetően a rozsdásodás és foltosodás elleni ellenállóságának, az alacsony karbantartási igénynek és a hétköznapokban megszokott anyagának. Több mint 150 fajta rozsdamentes acélt ismerünk, melyből nagyjából tizenötöt használunk mindennapi felhasználások során.
Építészet
Hídépítés
Szobrok és emlékművek
Egyéb felhasználások
Gépjármű-karossszéria
Vasúti kocsik
Légiközlekedés

Újrafeldolgozás és újra felhasználás

---

A rozsdamentes acél 100%-ban újrafeldolgozható.

A rozsdamentes acélok fajtái

---

A rozsdamentes acéloknak számos fajtája létezik. Például amikor nikkelt adnak hozzá akkor a vas ausztenit szerkezete stabilizálódik; ennek kristályszerkezete az anyagot gyakorlatilag mágnesezhetetlenné és rugalmasabbá teszi alacsony hőmérsékleteken. A nagyobb keménységhez a széntartalmat lehet növelni. A megfelelő hőkezeléssel olyan különlegesebb felhasználásokra lehet alkalmas, mint a borotvapengék, professzionális konyhai eszközök vagy célszerszámok. Gyakran használnak mangánt bizonyos rozsdamentes ötvözettekben: ez segít megőrizni az ausztenites szerkezetet a nikkelhez hasonlóan, de ára annál alacsonyabb.

A rozsdamentes acélokat kristályszerkezetük alapján is osztályozzuk:

• ausztenit (vagy 200-as és 300-as amerikai sorozat), melynek lapközepes köbös kristályszerkezete van. A teljes rozsdamentes acéltermelésnek mintegy 70%-át teszi ki. Ezen ötvözet minimum 0,15% szenet, minimum 16% krómot és megfelelő mennyiségű nikkelt vagy mangánt tartalmaz, hogy a kriogén hőmérsékletektől az anyag olvadáspontjáig mindenütt megtartsa stabil ausztenites szerkezetét.
• 200-as sorozat, ausztentites króm-nikkel-mangán ötvözet.
• 300-as sorozat, a leggyakrabban használt fajta a 18/8 (amerikai 301) jelzésű ötvözet, mely 18% krómot és 8% nikkelt tartalmaz.
• A második leggyakoribb anyag a 18/10 jelzésű (amerikai 304) ötvözet, mely főként fokozott rozsdaállóságáról ismert; tipikusan 18% krómot és 10% nikkelt tartalmazó ötvözetét gyakran alkalmazzák evőeszközök és minőségi edények esetén. A 18/0 ötvözet is használt.
• a ferrit ötvözetteknek általában jobb feldolgozhatósága van de az alacsonyabb króm és nikkel tartalom miatt rozsdaállóságuk gyengébb. Előállításuk olcsóbb. Általában 10,5% – 27% krómot és igen kevés nikkelt tartalmaznak, de némely ötvözetben ólom található. A legtöbb fajta tartalmaz molibdént, némelyik alumíniumot vagy titánt. Gyakori ötvözetei a 18Cr-2Mo, 26Cr-1Mo, 29Cr-4Mo, és 29Cr-4Mo-2Ni.
• a martenzit az előbbieknél kevésbé rozsdaálló azonban különösen erős, gépileg igen jól feldolgozható és hőkezeléssel erősíthető. Az ötvözet krómot (12–14%), molibdént (0,2–1%), nikkelt (2%-nál kevesebb) és szenet (0,1–1%) tartalmaz (mely utóbbi keményebbé de törékenyebbé teszi az anyagot). Mágneses tulajdonságokkal rendelkezik. Ilyen ötvözet például az X30Cr13.
• a kicsapódásos-hőkezelt martenzit rozsdaállósága az ausztenithez hasonló, de a hőkezeléssel még a martenzitnél is erősebbé tehető. A leggyakoribb ötvözete a 17-4PH nagyjából 17% krómot és 4% nikkelt tartalmaz.
• a duplex rozsdamentes acélok vegyes ausztenit és ferrit mikro szerkezettel rendelkeznek; általában a cél az 50-50%, bár a kereskedelemben gyakori a 40-60-as arány is.
• A duplex anyagok nagyjából kétszer erősebbek az ausztenithez képest és erős helyi korrózióállósággal rendelkeznek. Krómtartalmuk (19–32%) és molibdén tartalmuk (5%-ig) magasabb és nikkeltartalmuk alacsonyabb az ausztenithez képest.

Összehasonlítás és szabványos összetétel

---

EN-szabvány DIN acélazonosító	EN-szabvány Acélnév	SAE osztály (USA)	UNS
		440A	S44002
1.4028	X30Cr13	420	S42000
1.4112	X90CrMoV18	440B	S44003
1.4125	X105CrMo17	440C	S44004
		440F	S44020
1.4016	X6Cr17	430	S43000
1.4408	G-X 6 CrNiMo 18-10	316
1.4512	X6CrTi12	409	S40900
		410	S41000
1.4310	X10CrNi18-8	301	S30100
1.4318	X2CrNiN18-7	301LN
1.4307	X2CrNi18-9	304L	S30403
1.4306	X2CrNi19-11	304L	S30403
1.4311	X2CrCrNiN18-10	304LN	S30453
1.4301	X5CrNi18-10	304	S30400
1.4948	X6CrNi18-11	304H	S30409
1.4303	X5CrNi18-12	305	S30500
	X5CrNi30-9	312
1.4541	X6CrNiTi18-10	321	S32100
1.4878	X12CrNiTi18-9	321H	S32109
1.4404	X2CrNiMo17-12-2	316L	S31603
1.4401	X5CrNiMo17-12-2	316	S31600
1.4406	X2CrNiMoN17-12-2	316LN	S31653
1.4432	X2CrNiMo17-12-3	316L	S31603
1.4435	X2CrNiMo18-14-3	316L	S31603
1.4436	X3CrNiMo17-13-3	316	S31600
1.4571	X6CrNiMoTi17-12-2	316Ti	S31635
1.4429	X2CrNiMoN17-13-3	316LN	S31653
1.4438	X2CrNiMo18-15-4	317L	S31703
1.4362	X2CrNi23-4	2304	S32304
1.4462	X2CrNiMoN22-5-3	2205	S31803/S32205
1.4539	X1NiCrMoCu25-20-5	904L	N08904
1.4529	X1NiCrMoCuN25-20-7		N08926
1.4547	X1CrNiMoCuN20-18-7	254SMO	S31254

Mi a nemesacél, hogyan kezeljük? Minden, ami nem csak ékszer!

(forrás: szinesfemaruhaz.hu) 

Bevezetés

A köznyelvben nemesacél alatt a “rozsdamentes acélokat” értik.

Ám mi rejlik valójában a “nemesacél” fogalom mögött, és hol vannak a rozsdamentes acél tipikus felhasználási területei.

Mi a nemesacél?

Mindazokat az acélfajtákat nevezik nemesacélnak, amelyeket különleges eljárással olvasztottak, magas tisztasági fokkal rendelkeznek és egyformán reagálnak a megfelelő hőkezelésekre. Ebből a definícióból adódik, hogy a nemesacélok nem kizárólag ötvözött, ill. erősen ötvözött acélok lehetnek. Elemzésünkben, a továbbiakban azonban a min. 10.5%- os króm tartalmú, erősen ötvözött nemesacélokra szorítkozunk.

Az erősen ötvözött nemesacélok előkészítése

  Az erősen ötvözött nemesacélokat szerkezetük alapján a következő csoportokba sorolhatók:

• ferrites nemesacélok
• martenzites nemesacélok
• ausztenites nemesacélok
• ferrites-ausztenites nemesacélok (Duplex-acélok)

Ferrites nemesacélok

A ferrites nemesacélokat újra két csoportba soroljákt:

• kb. 11 – 13% któm tartalmú acélok
• kb. 17% króm (Cr) tartalmú acélok

A 10,5 – 13%-os krómacélokat alacsonyabb krómtartalmuk miatt csak “lassan rozsdásodó” acéloknak nevezik. Azokon a helyeken alkalmazzák, ahol az élettartam, a biztonság és a kevés karbantartást igénylő tulajdonság áll előtérben, és a megjelenéssel szemben nem támasztanak különösebb követelményeket. Ez a helyzet pl. a konténer-, vasúti kocsi-, és járműgyártás esetében.

Martenzites nemesacélok

 A 12-18%-os króm tartalmú és 0,1% fölötti szén tartalmú martenzites nemesacélokat 950-1050 °C felett ausztenizálják. A gyors lehűtés (megedzés) vezet a martenizes szerkezet kialakulásához. Ez a szerkezet nemesített állapotban magas szilárdsággal rendelkezik, amely a növekvő széntartalommal még tovább fokozható. Ezeket az acélokat pl. borotvapengék, kések és ollók gyártásakor alkalmazzák. A megfelelő korrózióállóság feltétele a megfelelő felület, ami pl.: a csiszolás révén érhető el.  

Ausztenites nemesacélok

A 8 % feletti nikkel tartalmú ausztenites nemesacélok, króm-nikkel acéloknak is nevezik őket, képezik a feldolgozhatóság, korrózióállóság és a mechanikai tulajdonságok között a legkedvezőbb kombinációt. Ennek a nemesacélfajtának a magas korrózióállóság a legfontosabb tulajdonsága. Ezért alkalmazzák az ausztenites nemesacélokat agresszív közegekben, mint pl. a sós tengervízzel való érintkezés során, a vegyiparban vagy az élelmiszeriparban.

Ausztenites-ferrites nemesacélok

Az ausztenites-ferrites nemesacélokat gyakran nevezik két szerkezeti összetevőjük miatt Duplex-acéloknak. Ezek magasfokú alakíthatósága a korrózióállóság egyidejű növelésével eredményezi, hogy ezeket az acélokat az Off-Shore-Technika területén alkalmazzák.

Korrodálódhat a ’rozsdamentes’ acél, avagy Miért rozsdásodhat a rozsdamentes acél!?

Bevezetés

Amennyiben a 10,5% feletti króm tartalmú rozsdamentes acélokat nézzük, a rozsda kialakulása semmi esetre sem zárható ki.

Még a 20%-nál nagyobb króm tartalmú és a 8% feletti nitrogén tartalmú ausztenizált nemesacélok is korrodálódhatnak a helytelen bánásmód és megmunkálás vagy a szerkezeti hiányosságok esetén.

A passzív réteg

A nemesacélok éppúgy lépnek reakcióba az oxigénnel, mint a normális acélok, és oxidréteget képeznek. Azonban a normál acélnál az oxigén a vasatomokkal lép reakcióba, és egy porózus felületet képez, ami engedi a reakció folytatódását. Ez a munkadarab teljes “rozsdásodásához” vezethet. A rozsdamentes acélnál az oxigén az acél relatív magas koncentrációban meglévő krómatomjaival lép reakcióba. A króm-, és oxigénatomok egy vastag oxidréteget képeznek, ami megakadályozza a reakció előrehaladását. Ezt az oxidréteget nevezik a környezettel szembeni reakciótehetetlensége miatt passzív rétegnek. A passzív réteg kifejeződése, ill. tartóssága elsősorban az acél ötvözési összetételétől függ.

Amikor a passzív réteg megsérül, akkor kerül veszélybe az anyag korrózió-állóképessége, ilyenkor áll fenn a fertőzés veszélye, mely rövidítheti az anyag élettartamát. Az anyag megmunkálásakor –hegesztés, fúrás, csiszolás…- a passzív réteg sérül. Rozsdásodás veszélye fennáll akkor is, ha az anyag olyan fém felületekkel érintkezik, melyek rozsdásodásra hajlamosak, ilyenkor a rozsdás anyag megfertőzi és a passzív réteg veszít ellenálló képességéből.

Mire kell figyelni használat során?

 Fontos, hogy a rozsdamentes acél ne érintkezzen savas kémhatású anyagokkal –pl. savas tisztítószerek-, ne kerüljön olyan környezetbe, ahol lehetőség van a savas kémhatás kialakulására, ezek szintén rozsdásodást idézhetnek elő.

Korrózió

A “rozsdamentes” nemesacélok esetében a rozsda kialakulásának 2 oka van:

• a passzív réteg nem alakulhatott ki, vagy
• a passzív réteg tönkrement

Azért, hogy a passzív réteg ne alakuljon ki, csak nagyfokú tisztaság révén lehet elkerülni. A megmunkált felületeket alaposan meg kell tisztítani minden maradványtól.

A következőkben leírt korróziófajták a passzív réteg káros tönkremeneteléből indulnak ki :

Eltávolítható leveles korrózió

Az eltávolítható leveles korrózió a munkadarab felületének egyenletes károsodását jelenti. Ez a korrózió csak akkor lép fel, ha savak vagy erős lúgok gyakorolnak hatást a munkadarab felületére. Ha az éves eltávolítási ráta 0,1 mm alatt van, akkor az anyag korrózióval szembeni elégséges tartósságáról beszélünk.

 Lyukkorózió (Plitting)

A lyukkorózió akkor lép fel, ha a passzív réteg helyileg törik meg. A feltörésért a kloridionok a felelősek, amelyek az elektrolit jelenlétében a nemesacéltól elvonják a passzív réteg kialakulásához szükséges krómatomokat. Tűszúrásszerű lyukak keletkeznek. A lerakódások, az idegen rozsda, a salakmaradványok vagy a futtatási színek megléte a lyukkorózió megerősödéséhez vezetnek.

Kristályközi korrózió

A kristályközi korrózió akkor lép fel, ha hő hatása alatt krómkarbidok csapódnak ki a szemcsehatáron, és savas közeg megléte esetén feloldódnak. Ez a következő hőmérsékleteken történik:

• ausztenizált acélok 450° – 850°C
• ferrites acélok több, mint 900°C -nál

A kristályközi korrózió manapság nem játszik szerepet helyes alapanyag kiválasztás esetén.

 Kontaktkorrózió

Kontaktkorrózió akkor alakul ki, ha különböző fémes alapanyagok kerülnek kapcsolatba egymással, és elektrolittal érintkeznek. A kevésbé nemes, tiszta anyagot megtámadják, és feloldják. A rozsdamentes acélok a legtöbb másfajta fémes alapanyaggal szemben tiszták.

Hogyan állítható helyre a passzív réteg?

 Minden munkafolyamat utolsó mozzanata a passziválás, ez azt jelenti, hogy úgynevezett passzíváló folyadékkal lekezelik a megmunkált felületeket, ezzel adják vissza az anyagnak a passzív réteget. Ahol erős környezeti hatásoknak (sós víz, klórozott víz, szennyezett levegő…) van kitéve ott bizonyos időközönként ezt a kezelést érdemes megismételni.

A nemesacélok csiszolása

 Bevezetés

Kiváló tulajdonságaik alapján, mint pl. a korrózióállóság, a nemesacélok sokrétűen alkalmazhatók. A tervezett alkalmazás érdekében a helyes nyersanyag kiválasztás természetesen alapfeltétele a megfelelő eredménynek. A felület megmunkálás helyes kivitelezése is a kiváló tulajdonságok megőrzését szolgálja. Emiatt, és optikai szempontok miatt is a nemesacélokból készült szerkezeti elemeket a feldolgozási folyamat végén megcsiszolják. A korrózióállóságra vonatkozóan érvényes, hogy minél finomabb a felület, annál magasabb a korrózióval szembeni ellenálló képessége.

Milyen feltételeket kell teljesíteni és mit kell figyelembe venni a csiszolás során ahhoz, hogy kielégítő végeredményt érjünk el?

Feltételek

A gyári felületmegmunkálást, azaz a hengerelt, maratott és/vagy utólag hőkezelt alapanyagot úgy kellene meghatározni, hogy a kiindulási felület a lehető legközelebb álljon az elérni kívánt felülethez. A korrózióállóság miatt a megmunkálás során figyelni kell arra, hogy az alapanyagot helyesen tárolják és szállítsák. Ez lényegében a következőket jelenti:

• Kerüljön el minden érintkezést más acélokkal (acélkefék, sodronykötél), ehhez tartozik a hengerelt acél külön raktározása.
• Kerülje a felület-, és élsérüléseket, valamint a súrlódást más anyagokkal.
• Az alapanyagot ne a feldolgozási területen raktározza Csiszolás Számtalan paraméter létezik, amelyeknek hatása van a csiszolt felület érdességére és kinézetére: • A csiszológép a maga kontaktelemével és megmunkálási paramétereivel (vágó- és előtolási sebesség)
• Csiszolási segédanyagok alkalmazása (olajok és emulziók)
• A csiszolóanyag minősége

A csiszolási folyamat által meghatározott keretfeltételek miatt nem lehet általános érvényű kijelentést tenni az elérni kívánt felület és az alkalmazott csiszolóanyag közötti összefüggésről. Félreértések elkerülése végett az elérni kívánt felület meghatározásakor a megmunkálás előtt meg kell határozni a törzsmintát és a felületi érdességet (Ra).

Csiszolás és korrózió

Az alkalmazott nemesacéltól és ezzel a munkadarab tartósságától függetlenül, a rozsdamentes acél csiszolásakor feltétlenül figyelembe kell venni a következőket:

• A csiszolószerszámokat soha ne alkalmazza szerkezeti acélon, majd ezt követően nemesacélon!
• Feltétlenül alaposan távolítsa el minden felületről a csiszolati port !
• Soha ne érintkezzen a nemesacél felület izzó szikrarészecskékkel!
• A megmunkálás során a hőmérsékletnek olyan alacsonynak kell lennie, hogy ne képződhessenek krómkarbidok és ezáltal ne kerüljön sor a kristályközi korrózióra. Amennyiben az anyag elszíneződik, feltétlenül szükséges az utólagos megmunkálás! Csupán így lehet biztosítani, hogy a megmunkált területeken újonnan képződjön a passzív réteg és a többi felületet ne károsítsa a lyuk-korrózió vagy a kristályközi-korrózió

Hány fajta rozsdamentes acél létezik?

Több mint 50 féle rozsdamentes acél létezik a világon. Különböző minőségű anyagok erősebb, illetve gyengébb ellenálló képességgel bírnak, a jobb ellenálló képességű anyagok nagyobb szilárdságúak is, tehát megmunkálásuk nehezebb, ezekhez speciális berendezésekre van szükség. Az anyagok minősége annál jobb, illetve ellenállóbb minél magasabb az ötvözet aránya.